A jó trailer alapszabályai: legyen pörgős, frappáns, ne lődd le az összes poént és érd el, hogy a film után a néző ne érezze magát átverve. Kivéve, ha Vasember 3 vagy. A Vasember 3 megteheti. De komolyra fordítva a szót A fantasztikus Róka úr előzetese maga volt a tökély. Pörgős, frappáns, humoros és elhitette velem azt, hogy ezt a filmet nekem látnom kell. Az egyetlen gond az volt, hogy a végén csalódottan álltam fel a székből.

    A  Roald Dahl meseregénye alapján készült történet valójában rém egyszerű. Adott a csirkerablástól visszavonultan élő főszereplő, aki azonban nem bír a vérével, és ahogy azt szokás az utolsó nagy bulira készül. A nagy buli tárgya pedig a közelben élő három roppant unszimpatikus mezőgazdász, akik annyira stilizált gonoszok, hogy még az étkezések alkalmával is csak azt eszik, amit ők termelnek. Mondjuk, az almabor diétán mindig elgondolkozok, de ne akadjunk fenn ezeken. A történet ott kezd bonyolódni, amikor Róka úr kifosztja őket és megindul a bosszúhadjárat. Innentől kezdve történetről beszélni erős túlzás lenne, a rossz arcok az üldözők mindenki más pedig menekül.

    Ha a történet papírvékony, akkor hogyan lehet egy jó filmet csinálni ebből? Kezdjük a látvánnyal, ami zseniális. Stop motion még nem nézett ki ilyen jól soha talán és az egész színvilág és atmoszféra zseniális. Ehhez csatlakozik a film zenéje, ami nem tartozik az örökzöld évek múlva is dúdolható darabok közé, de a hangulatteremtéshez tökéletes. Aztán ott van Wes Anderson és a függvénytábla alapján szerkesztett képei, ami vagy bejön valakinek vagy nem. Nekem igen szóval ez pozitívum volt. De be kell vallanom, hogy nem ez érdekelt. Azért néztem meg a filmet, mert egy egysorosokat dobáló rókát akartam látni és gyermeki lelkesedéssel drukkolni neki. Bejött? Hát…

    Egy animációs filmnél mindig fontos a szinkronhang és itt még a felirat pártiak sem érvelhetnek azzal, hogy „mi az, hogy a valódi hangja nem illik a színészhez” hiszen itt hangtalan figurákról van szó, és bár George Clooney valóban zseniális munkát végzett nekem mégis élőbbnek tűnt valamiért a magyar szinkron. De ez csak egy mellékvágány, a bajok igazából nem itt kezdődtek.

    A film trailere azt érezteti, hogy egy zseniális filmet fogunk látni. A film első 10 perce, sőt talán még az első fele is ezt érezteti. A film ritmusa viszont valahol elveszik. Elveszik a stop motion beállítások sokaságában. Elveszik abban, hogy próbál komolyságot adni magának és ott, hogy egyszerűen csak lapossá válik. Nincs meg a katarzis, amit egy ilyen filmtől várna az ember.

    Szeretem-e A fantasztikus Róka urat? Igen. Szeretem a zseniális látványvilágát. Imádom az őrült karaktereit az összes hülyeségükkel együtt. Remek beszólások, jól megírt párbeszédek, kellő történettel és mélységgel. Egy jó film, sőt egy remek film. Csak nem fantasztikus. Ez az egy hibája van számomra és vélhetően sokak számára is, hiszen bár a kritikai oldalon komoly éljenzés fogatta az alkotást, de a kasszáknál már nem szerepelt ennyire jól, a 40 milliós költségek mellé csupán 46 milliós bevételt tudott termelni.

    Van bennem valami mélyről induló szkepticizmus, ha a Disney belép a képbe egy új egész estés animációs filmmel. Valahogy nem akarom őket szeretni. Ennek egyik oka a számítógépes megvalósítás, amit már a kezdetektől fogva nem kedvelek a másik pedig az, hogy a Disney (és a Pixar) láthatóan biztos megoldásra törekszik. Pontosan tudják, hogy hogyan kell felépíteni egy jó mesét, mert már évtizedek óta ezt csinálják és ettől egy kicsi… hát hogy is mondjam… önismétlővé válik talán? Ilyen és ezekhez hasonló vegyes érzések mellett néztem meg a Jégvarázst, ami hosszú idő után talán az első olyan Disney story volt, ami érdekelt is.

   A történet szerint van két főszereplőnk Anna és Elza, akik békésen éldegélik életüket a királyi család gyermekeiként, és akik közül az utóbbi annyival meg van dobva, hogy mindenféle hóhoz és jéghez köthető varázserővel rendelkezik, ami egy király dolog egészen addig, amíg az egyik alkalommal véletlenül fejbe nem kólintja testvérét egy jegyes fuvallattal. Szerencsére vannak kéznél az erdőben jóságos trollok, akik megoldják a problémát és figyelmeztetik a királyi párt a növekvő varázserő veszélyére és törlik a kis Anna összes emlékét Elza varázserejéről. Csak úgy biztonság kedvéért. Innentől kezdődik a film azon része, amit úgy hívhatunk, hogy gyermeknevelési zsákutca, ugyanis az apa és az anya elhatározza, hogy lányukat minden áron megvédik, ami nem is lenne nagy probléma kivéve akkor, ha ez a szeretet abban manifesztálódik, hogy bezárkóznak a palotába lányukat meg bedugják egy szobába. Pedig ők is tudják, hogy Elza varázserejének legnagyobb ellenfele a félelem, ha pedig úgy nevelik, hogy nem tud megbékélni a képességeivel és a lelkiismeretével akkor sohasem fogja tudni uralni azt. De hát ilyenek ezek a szülők. Ja, még valami hiányzik.  Innentől pedig felgyorsulunk. A szülők meghalnak, mert Disney filmben csodálkoztam is, hogy mit keresnek az élő hozzátartozók, aztán koronázás, Anna beleszeret a szőke hercegbe, Elza ereje elszabadul és JÉGVARÁZS.

     Ilyen alapkoncepció után egy kérdés merült föl bennem. Miért csak ennyi? A Jégvarázs egy jó film, pörög, gyors, a gyerekek jól szórakoznak vele, de valahogy úgy érzem, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy kinek is akarnak filmet készíteni. Vannak lehetőségek, amelyeket jól használtak ki, de vannak olyanok, amelyeket megteremtenek, de hagynak lógva.  Üdítő látni, hogy a klasszikus hercegnős fehér lovas szőke herceges koncepción tudtak változtatni végre, sőt ha feltételezem, hogy van humorérzéke a srácoknak (márpedig miért ne lenne) akkor a filmbéli Herceg karaktere lényegében az összes eddigi nagy „szerelem első látásra” film kiforgatása, és a film legjobb fordulata is hozzá köthető. A másik oldalon viszont ott van például Olaf a hóember, aki… ott van. Karaktere és pusztán életre kelése is rengeteg apró tanulságot, történetmesélési és hangulatkeltő lehetőséget biztosít és egy kósza félmondatot leszámítva nem csinál mást, csak hozza a kötelező vinnyogó esős kelős szerepet. Ami nem rossz, és a gyerekek jól is szórakoznak rajta, de ez olyan mintha csak félig enném meg a fagyimat. Jó az is, de a másik felével miért nem csinálok semmit?

    Az egész filmmel kapcsolatban az az érzésem, hogy nem mertek vele átlépni egy határt. Annyira biztosra akartak menni, annyira klasszikus mesét akartak létrehozni egy olyan történetből, ami messze nem volt az, hogy önmagukat zárták csapdába. A mese része pedig jó, sőt kitűnő. Szépen vázolják a testvéri meg úgy általában az általános szeretet fontosságát, szépen kibontják a felelősség fontosságát. A poénok ülnek a dalok pedig egyszerűen zseniálisak és úgy érzem főleg ez utóbbi tényező emeli ki a filmet a középszerűségből. A dalokkal sikerül remek hangulatot teremteni, ami elfeledteti azt, hogy a történetben sokkal több lehetőség lenne. De talán csak én látom így. Egy kisgyereket elszórakoztat a nyár után vágyódó hóember és nem keresi mögötte a filozófiai tartalmat. És ez így van rendjén… csak megint én gondolkoztam túl sokat… talán a nagy meleg… csak egy kicsi hó kell… de a kert meg csupa sóder…

Az elmúlt hetekben röppent fel a hír rengeteg külföldi weboldalon, miszerint magának az egész filmuniverzumnak, és a Bosszúállók 3. részének fő-fő (nem tudjuk már hova ragozni) gonosza, az Őrült Titán, Thanos komolyabb szerepet kaphat a Thor 3. részében, a Ragnarok-ben. Több teória is napvilágot látott:

- egyes források szerint a képregénybeli Surtur nevű démon helyét veheti át a sztoriszálban ( aki ugye elhozza Asgardba a világvégét)

- megint mások szerint a frissen trónra ült Lokival fog kooperálni Thanos (ami hihetőbb, bár a Tesseractot és a jogart pont ő vesztette el, ami azért nem jó pont Thanosnál)

Jó páran azonban csak egy rövid cameo-t, vagy egy stáblista utáni jelenetet vizionálnak, melyben Thanos megszerzi az elpusztult Asgardból a Tesseractot, az egyik Végtelen Követ... de akár még Thorral is összecsaphat !

Mi mindenesetre egy komolyabb szerepnek nagyon örülnénk tőle az Infinity War előtt, mert eddig csak székekben ült, bár azt nagyon hitelesen tette.

A Thor 3: Ragnarok 2017 november 3.-án kerül bemutatásra a mozikban.

A találtkamerás alműfaj már jó pár éve reneszánszát éli a horror világában. Ugye anno ott volt évezredünk első nagy horrordobása (és marketingtörténeti mesterműve) a Blair Witch, ami az egész hacacárét elindította, majd 2007-ben jött a Paranormal Activity, ami egy új lökést adott a zsánernek. Ez után beindult a henger, jöttek az újabb és újabb próbálkozások. Inkább több rossz, mint jó. Első kritikánk is egy rosszabbul sikerült horror. Bár a nemrég még a magyar mozikban is bemutatott Akasztófát (The Gallows) azért veri, még ha nem is fényévekkel…

Rossz dolog lehet manapság tinédzsernek lenni, legalábbis a film szerint.  A tinédzser Laura Barnes egy házibulin alaposan felönt a garatra, ezt pedig valaki a barátai közül szépen megörökíti és felrakja a világ leghíresebb videómegosztójára ( direkt nem írjuk ki, nem a reklám helye). Laura persze teljesen összezuhan, és végül öngyilkosságba menekül.  Maga a film az öngyilkossága évfordulójának estéjét dolgozza fel. Hat barát skypeol. Hat Laura barátjai közül, mikor is egy rejtélyes idegen bejelentkezik a beszélgetésbe és igencsak bosszúszomjas kedvében van. Ráadásul mintha minden platformon a halott lány tért volna vissza...vagy csak valaki szórakozik ? Mi lesz ennek a vége ?

Hát én megmondom, bazi nagy unalom. Érdekességként leírom, hogy a film eredetileg Offline munkacímen indult, aztán lett Cybernatural, aztán végül megkapta az Unfriended címet. Igen, platformot írtam előbb, ugyanis maga a film teljesen egy "számítógépben játszódik ". A szereplőket a chatablakokon keresztül látjuk, a hangjukat csak a hangszórón keresztül halljuk. Ezt a filmet sok helyen úgy hirdették hogy új dimenziót nyit a horror eme világában. Nos, a képi megvalósítás tényleg remek, bár több elemét is látni véltem már régebbi filmekben ( The Den pölö). A történet - ami nyilván nem nagy kaliber, de többet nem spoilerezünk - vagy a dialógusokból, vagy az előttünk lévő különböző, a hat barát által írott szövegekből épül fel, fonódik össze. Ezért talán érdemes megnézni a filmet, többért sajnos nem. Hiába a fantasztikus, sokszor tényleg egész kreatív képi megjelenítés, ha közben ugyanazokat a sablonokat lövi el, mint a legtöbb ilyen témájú horror. Ijesztegetés, vagyis hát ijedelem nem igazán lesz - tényleg nem - csak körülbelül kettő okozhat felszisszenést, a többi vagy rohadt klisés, vagy egyszerűen az itt különösen dühítő, direkt képi hibát generáló kép, vagy a folyamatos kamerarángatás elrontja az egészet.

Kár a filmért, mert bőven lett volna benne lehetőség, de egyszerűen súlytalan és magát az internetes zaklatások adta témát sem használja ki egyáltalán. De a 80 perc ebben az unalomban nagyon hosszú, én viszont nem szaporítom tovább a szót, inkább bezárom az ablakot.