Amikor Ádám kitalálta a kedvenc filmjeink rovatot, elhatároztam, hogy öt olyan filmet fogok kiválasztani melyek egyrészt rám gyakoroltak nagy hatást, másrészt más-más okokból kerülnek fel a listámra. Ennek függvényében jöjjön az első, amely életem egyik furcsa periódusában ért és hagyott bennem mély nyomot. Ez a film pedig a Rush, ami a karakterek miatt került fel a listára.
Imádom az autóversenyzést és ezen belül a Forma 1 világát, az 1976-os szezon történeténél pedig keresve sem lehet jobb sztorit találni. Na jó azért lenne még néhány ötletem de azokat nem most. A Rush egy tökéletes film. Azt mondják, hogy nem léteznek, de számomra ez az. Zseniális látványvilág és hangulat fantasztikus operatőri munka és a végletekig epikus zene. Tökéletes példa arra, amikor a részese akartam lenni annak amit a képernyőn látok. Ott akartam lenni, én is versenyezni akartam, érezni a benzin és az égett gumi szagát, és látni a gigászi összecsapást a kor két zsenije között. Órákig tudnám dicsérni, de végül úgy döntöttem, hogy csak egy tényezőt emelek ki. A karaktereket.
A két főszereplő Niki Lauda és James Hunt két tökéletes antihős. Sőt továbbmegyek: két tökéletes seggfej. Lauda az arrogáns nagyképű osztrák aki leginkább egy díszdobozos patkányra hasonlít ellenfele pedig az a James Hunt aki a nők és a pia között felváltva tart cigi szünetet és nyeri meg a világbajnokságot. Két beképzelt, öntelt pojáca. És szeretem őket? Lehet nekik szurkolni. Igen! Ez a film azért zseniális, mert nem hegyezi ki a konfliktust egyetlen egy emberre. Mindkét főszereplőnek szorítunk, mind a kettőt megértjük és megszeretjük és a végén már nem tudunk állást foglalni egyik mellett sem.
Azért volt rám nagy hatással ez a film, mert a főszereplők azt a romantikus 70-es évek ideált testesítik meg amivel néha jó lenne azonosulni, vagy legalábbis néha így érezzük. Gyors kocsik, jó nők, pénz siker csillogás. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért szeretem az ilyen két dimenziós alakokat. Mert szabadok. Stílusosak, menőek és szabadok. Ők választják az életüket és úgy élik ahogyan ők akarják. Még akkor is, ha néha mindkét végén égetik a gyertyát.
